60 nap szobafogság Wuhanban

56. Nap Március 18-a van, a város lezárásának 56. napja. A nap olyan fényesen süt, hogy az ember azt hinné egyenesen a nyárba mentünk át. Szerencsére nem magas a páratartalom, ami kellemessé teszi a hirtelen jött meleget. Szeretem Wuhant, a klímája meghatározó számomra. Négy, jól elkülönülő évszak van, mindegyiknek megvan a maga jellegzetessége. A nyár hajlamos túl forró, míg a tél túl hideg lenni az itt élők szerint. Fiatal koromban nem nagyon értékeltem ezt az éghajlatot. Aztán a technológia fejlődésével elviselhetőbbé váltak a tikkasztó hónapok, hiszen az otthonok légkondicionálttá váltak, aminek segítségével télen fűthetünk is akár. Azt lehet mondani, hogy az emberi leleményességnek köszönhetően küzdünk le alapvető időjárási nehézségeket. Jó pár évvel ezelőtt egy dokumentum sorozatot szerkesztettem, az idősek teljesen meglepő dolgot mondtak akkor. Szerintük a nyárnak bizony forrónak kell lennie (sokszor 40 fok van pluszban), mert az izzadás méregtelenítő, tisztító és meglehetős...

57. Nap Ma valahogy izgatottan várom a jelentést. Zéró! Nincs új megbetegedés, az orvos barátom is megerősíti, hogy már harmadszor zéró! Érezhetően lelkendezve számol be a jó hírekről, mindenütt kontroll alatt van a járvány és most már csak a meglévő esetek kezelésére kell összpontosítani a kórházakban. Következő lépésként pedig, visszatérhetnek Wuhanba a bejáró dolgozók, a látogatók, rokonok vagy akár idegenek. Az elmúlt napokban, habár tilos elhagynunk a város határát, mindenki úgy érzékeli, hogy Wuhan biztonságos ismét. Továbbra is elővigyázatosnak kell lennünk, mégis szembetűnő a jókedv, az látszik, amit belül érzünk és a lelkiállapotunk lecsillapodott. A jelenlegi helyzettől függetlenül derűs a közhangulat, semmilyen módon sem hasonlítható az egy hónappal ezelőtti dermedt félelemhez. Úgy hiszem, az élet hamarosan visszatérhet a megszokott kerékvágásba. A vesztegzár leheletnyit enyhült a mai napon és ez így fog szépen folytatódni, míg újra szabad és korlátlan mozgás lesz ...

58. nap - március 20. A jó idő megmaradt és a hőmérő higanyszála egészen 26 fokig felkúszott a déli órákban. A fűtés bekapcsolva maradt, így amikor ablakot nyitottam, azzal szembesültem, hogy a kinti és a benti hőmérséklet megegyezik. Váratlanul néhány szarka repült át az udvaron, megültek egy kicsit a magnólia fákon és a kőkútból ittak pár kortyot. A derűs embereket szemlélve az jutott eszembe; talán történt valami boldog esemény? Úgy tűnik a járványnak pillanatnyilag nincs új mondanivalója. Még mindig zéró az állás. Persze az Interneten kering néhány nyugtalanító hír és az is bizonyos, hogy további 14 napig még korlátozottan mozoghatunk házon kívülre. Állítólag 20 fertőzöttet diagnosztizáltak a Tongji kórházban, de két orvos barátom is cáfolta ezt a hírt. Mostanra, hogy a sok gyógyult otthonába távozott, a koronavírusos pácienseket a kezelésükre kijelölt kórházakban ápolják tovább és a klinikák java része visszatérhet megszokott rutinjához. Az alapellátásra érkezők körében még...

59. nap Végre! A tegnapi napfény mára felhők mögött tűnt el. Esett egész délután. A tavaszi eső tápláló a fáknak és a virágoknak az udvarban. A Wuhan Egyetem kertjében árván sorakoznak a virágba borult cseresznyefák. Mégis van valami furcsa bája a sétánynak, járókelők nélkül sokkal gyönyörűbb. Újságírók által készített fotókat terjesztenek a különleges látványról az egyetemi hallgatók. A járványhelyzet stabilnak tűnik, a lelkünkben azonban nincs biztonságérzet. Mindenki attól fél, hogy a fertőzöttek állapota visszaesést mutat, esetleg az új megbetegedéseket a zéró statisztika elve alapján nem hozzák nyilvánosságra. Bár beszéltem az orvos barátommal és ő határozottan cáfolta ennek lehetőségét, az Interneten olvasható hozzászólásokból érződik az emberek feszültsége. Ez a vírus hátborzongató és alattomos, még mindig sok az ismeretlen és bizonytalan tényező a kórral kapcsolatban. Az emberek félnek, különösen azok, akik szemtanúi voltak a gyötrelemnek a kezdeti szakaszban. Ez a mélyen m...

60 nap szobafogság Wuhanban A 60. nap zárása. Elképzelhetetlen mi van mögöttünk. Nem kevés eső esett az elmúlt éjjel, de ma az égre nézve újra fényes kékséget láthatunk. A járvány mentes terület fokozatosan nyílik meg. Rég elfeledett és örömteli nevetése hallatszik a gyerekeknek az ablakon át. A városon kívülre utazás is megengedett, körültekintő ellenőrzés mellett. A szupermarketben való vásárlás két csúcsidőszakra korlátozódik, délelőtt az időseknek, délután pedig a fiatalabbaknak szabad az üzleteket látogatni. Az egymás mögött várakozás még most is másfél méteres távolságban történik, ugyanakkor a mozgás szabadsága napról napra nő. Wuhan, a városom, amit több mint hatvan éve otthonomnak hívok, hatvan hosszú és keserves nap után újra lélegzik. Utcazaj. Élénkség. Lassan visszatér a nyüzsgés, a közterületek élettel telnek meg. Délutánra jár. Az udvart takarítom. A kollégám Xiao Y, aki a mellettem lévő épületben lakik, odajön hozzám és azt kérdezi, tudnék -e most beszélni az önk...